Amikor szenvedünk valami miatt, halljuk meg Jézus hangját a szívünkben: „Ne félj, menj tovább! Én veled vagyok!”

Jézus nem hagy minket magunkra, mert mindegyikünk értékes az Ő számára.

A hitről való tanúságtételben nem a sikerek számítanak, hanem a Krisztushoz való hűség.

Dicsőítsük ma az Atyát mindazért, amit Szent Domonkos tett az Evangélium szolgálatában, melyet szavaival és életével egyaránt hirdetett.

A megbocsátás szabaddá teszi a szívet, és képessé teszi az újrakezdésre; a megbocsátás reményt ad, megbocsátás nélkül nem épül az Egyház.

A remény annak a szívnek az erénye, amely nem zárkózik be a sötétségbe, nem ragad le a múltnál, hanem képes látni a jövőt.

A másik ember ajándék, akit tisztelettel kell fogadni, mert benne – különösen ha gyenge és törékeny – Krisztus jön elém.

Jézus nevében képesek vagyunk tanúságot tenni arról, hogy a béke lehetséges!

Az evangélium jó híre az örömet terjeszti, hiszen új életet hordoz, új életet kínál föl.

Akkor teszünk jót, és főként akkor hatékonyan, ha nem várunk érte jutalmat, és a hétköznapi, konkrét élethelyzetekben valósul meg.