2026. július 28. – Kedd

Evangélium:
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Mt 13,36-43

 
Elmélkedés:

A tanítványok félrevonulnak Jézussal, hogy megértsék a búza és a konkoly példabeszédének mélyebb értelmét. Ez az egyik olyan hasonlat, amelyről Jézus részletes magyarázatot ad. A szántóföld a világ, a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly a gonosz szolgái. Az aratás az idők vége, az aratók pedig az angyalok. A példázat nem ijesztgetésre szolgál, hanem felkelt bennünk egyfajta éberséget és felelősséget.
A világban a jó és a rossz sokszor összekeveredik, és néha nehéz megkülönböztetni őket egymástól. Egyes emberek, helyzetek, döntések külsőre ugyanolyannak tűnhetnek, de a szándék, a gyümölcs, a belső irányultság különbséget tesz. Jézus világossá teszi: Isten nem vak a világ történéseire, és a rossz nem marad örökké következmények nélkül. De a szétválasztást nem bízza ránk, ez nem a mi feladatunk. A mi dolgunk: hűséggel növekedni, mint a jó búza, és engedni, hogy Isten országa formáljon bennünket.
Az ítélkezés helyett inkább kérdezzük meg: az én szívemben mi növekszik? Jó mag vagyok-e ott, ahol Isten elültetett? A hűséges élet, az irgalmas szó, az állhatatos szeretet – ezek azok a gyümölcsök, amelyek megkülönböztetik a búzát a konkolytól.
A példázat záró képe különösen vigasztaló: „az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap.” Ez nem költői kép, hanem az örök élet ígérete. Azok számára, akik csendben, hűségesen, gyakran láthatatlanul szolgálták az Urat, elérkezik majd az idő, amikor minden világossá válik.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus Krisztus, te vagy a világ világossága. Tisztítsd meg szívemet, hogy bennem csak a te jó magod növekedjen! Add, hogy ne akarjak ítélkezni mások felett, hanem növekedjek csendben, hűséggel, bizalommal! Köszönöm, hogy a világ zűrzavarában is kezedben tartod az időt, és egyszer minden a helyére kerül. Segíts, hogy naponta újra elkötelezzem magamat melletted, és életem gyümölcsöt hozzon, amely méltó hozzád!

Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu\n\n"; ?>