Jobb egy sérült Egyház, amely kilépett az utcára, mint egy beteg Egyház, amely bezárkózik önmagába.

Kedves szülők! Legyetek nagyon türelmesek, és szívből bocsássatok meg!

Miért olyan nehéz elviselnünk mások hibáit? Talán elfelejtettük, hogy Jézus elnéző volt a mi bűneinkkel?

Tanuljunk meg jóakaratúan élni, szeretni mindenkit, még azokat is, akik minket nem szeretnek!

Amikor nem tudja valaki megkeresni kenyerét, méltóságát veszíti el. Ez a mai kor drámája, különösen a fiatalok számára.

Jót tesz nekünk, ha elidőzünk kicsit a tabernákulum előtt, hogy magunkon érezzük Jézus tekintetét.

Krisztus szeretete töltse el szívünket és tegyen bennünket olyanokká, akik mindig képesek megbocsátani.

A megannyi, sokszor súlyos probléma közepette se veszítsük el reményünket Isten végtelen irgalmasságában!

Minden keresztény közösség legyen befogadó otthon azok számára, akik Istent keresik, akik egy testvért keresnek, aki meghallgatja őket.

Mi, keresztények arra kaptunk meghívást, hogy kilépve „sáncaink” mögül elvigyük Isten irgalmát és gyöngédségét mindenkinek.